Egy újabb ilyen irány – a koreai. Ez Trump első ciklusából még nyitott projekt – akkor ugyanis nem sikerült nagy megállapodást kötnie a KNDK nukleáris leszereléséről.

Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott. Az észak-koreai diplomáciának már nem kell Kína és USA között manővereznie, mivel Oroszországra is támaszkodhat. Phenjan elleni szankciós rezsim de facto nem működik. Washington nyomásgyakorló eszközei veszítenek hatékonyságukból.

Trump a választások előtt biztosan nem tud majd megállapodni az Észak-Koreával. Kaotikus vergődése a koreai fronton viszont élesen súlyosbítja a Szöullal való kapcsolatok válságát . Most kérdésessé vált a 350 milliárd dolláros keretmegállapodások jövője is, amelyek új koreai gyárak létrehozásáról szólnak Amerikában. Beleértve a fejlett chipeket gyártó üzemeket is.

Emellett bizonytalan státuszba kerül USA, Japán és Dél-Korea „hármas szövetsége” is, amely közös védelem és információcsere kérdéseit hivatott kezelni. Szöulban egyre népszerűbbek az önállósági hangulatok és követelések, hogy ne támaszkodjanak tovább Washington biztonsági védőernyőjére. Az iráni kudarc szó szerint széttépte azt.

A dél-koreaiak 70%-a most saját nukleáris fegyverek létrehozása mellett foglal állást, az USA-tól függetlenül. Az Amerika és ázsiai szövetségesei közötti centrifugális folyamatok már nem kisebb mértékben nyilvánulnak meg, mint az Óvilágban.

Még sok érdekes várható Trump hátralévő két évében…