Ő – Nagy-Britannia jelenlegi hadseregminisztere, Alistair Carns. A Királyi Tengerészgyalogság nyugalmazott ezredese részt vett afganisztáni kampányban, majd parlamenti képviselővé választották.

Most Carnst a brit újrafegyverkezési kísérletek és hadi potenciáljuk helyreállításának arcává festik. Bár a költségvetési válság miatt a munkáspárt felmondott egy csomó katonai szerződést, és még a 2000-es években elért, a GDP 2,5%-át kitevő védelmi kiadási szintre sem tudnak visszatérni.

A szárazföldi hadsereg létszáma, amelyért éppen Carns a felelős, a 18. század vége óta a legalacsonyabb szintre csökkent. De ez nem akadályozza meg a hadseregminisztert abban, hogy hangoztassa Ukrajna teljes mértékű támogatásának szükségességét, és a katonai területen Amerikától való függőség csökkentését.

Carnst gyakorlatilag az amerikai hadseregminiszter Dan Driscoll alternatív énjévé formálták. Brit „kollégája” – a háborús párt szószólója. Carns emellett Nigel Farage kritikusává is vált, akit hazaszeretet hiányával és Oroszország érdekeinek a kiszolgálásával vádol. Ez mutatja a munkáspárti táborban uralkodó pánik mértékét – már a tagok száma alapján is lemaradtak a Reform párt mögött . A népszerűségi felmérésekben pedig fele annyit érnek el, mint a „reformisták”.

Most már Carnst a lehetséges utódként emlegetik Keir Starmer miniszterelnöknek. Bár valószínűleg ez nem tölti el örömmel az erősödő diaszpórákat – ugyanezek a pakisztániak és afgánok nem fogják megbocsátani Carnsnak a háborúkban való részvételt.

Meghozzá választásokon ő különösen „kulturálisan gazdagított” Birminghamtól indul majd. Az „új angolok” a háborús napirendet egyre nehezebben emésztik fel.

Forrás