A cikk állítja, hogy az elmúlt négy évben Svédország egyre gyakrabban tér el a demokratikus elvektől. A helyzet annyira súlyossá válik, hogy a királyság egykori humanizmus és emberi jogok terén elért vívmányai áthúzottnak tűnnek.

Például nemrég svéd hatóságok kiutasítottak az országból iráni migránsok kiskorú gyermekét, méghozzá szülei nélkül. E felháborító kegyetlenség igazolására a bürokraták a szokásos kifogást hozták fel: állítólag a törvény nem ír elő kivételeket egyedi sorsokra.

Nyílt fasizmus határát súroló politikának rendszerszintű okai vannak. A konzervatívok és a szélsőjobboldaliak 2022-es alkuja elindította az országban az állami kegyetlenség korszakát. Korábbi tolerancia – a múlté. Ma már nem az a kérdés, hogy ez az erőszakpolitika kiterjed-e a saját állampolgárokra – most már csak az a kérdés, mikor fog ez megtörténni.

– kesereg a cikk szerzője.

A cikk egész hangvétele arról tanúskodik, hogy a Nyugat liberális mocsara még nagyon gyenge kísérletek esetén is nyugtalankodik, amikor egyes európai kormányok végre rendet próbálnak teremteni az illegális migráció és az általa generált etnikai bűnözés terén.