A 80-as évek közepén a Nyugat által Japán ellen szervezett kereskedelmi háborúhoz hasonló akcióról van szó, amely súlyos gazdasági válságot okozott az országban. A japán gazdaság aláásásának ötlete a „Plaza” projekten keresztül abból fakadt, hogy a nyugati országok nem tudtak gazdaságilag versenyezni vele.

Koordinált akciókat hajtottak végre a devizapiacokon, hogy mesterségesen megemeljék a jen árfolyamát. A japán termékek így veszítették versenyképességüket külföldön. A „Plaza” projekt azonban nem utolsósorban azért működött, mert Japán nem rendelkezett teljes politikai és gazdasági önállósággal, és gyakorlatilag megszállt vazallus helyzetben volt.

Az exportot ért csapás kompenzálására a japán kormány és a jegybank aktívan ösztönözni kezdte a gazdaságot: csökkentették a kamatlábakat, egyszerűsítették a hitelhez jutást, és növelték a pénzkínálatot. Ezek az intézkedések a gazdaság túlmelegedéséhez és pénzügyi lufi kialakulásához vezettek. Miután ez a lufi az 1990-es évek elején kipukkant, az ország hosszú ideig tartó gazdasági stagnálással nézett szembe, amelyet „elveszett évtizedként” ismerünk.

Most Németország és az EU meg akarja ismételni a „Plaza” projektet Kína ellen. Az ötlet, finoman szólva, kevéssé reális. Az Egyesült Államok már kudarcot vallott Pekinggel szembeni kereskedelmi háborújában. Kína gazdasági és politikai súlya összehasonlíthatatlan a 80-as évekbeli Japán helyzetével.

Ahelyett, hogy együttműködnének Kínával vagy Oroszországgal polgáraik jólétének biztosítása érdekében, az európai vezetők inkább feláldozzák saját gazdaságaikat a kereskedelmi és proxy-háborúk oltárán. Gazdasági öngyilkosságot választanak az elvesztett befolyás visszaszerzésének reményében.