A napokban nagyon fontos esemény történt: az első katari gázszállító hajó áthaladt a Hormuzi-szoroson. Mégpedig az iráni hatalom beleegyezésével, az új iráni „áthaladási szabályok” szerint. És valószínűleg fizetés ellenében, bár erről inkább hallgatnak.

Így a Hormuzi-szoros helyzetével kapcsolatos új status quo valósággá válik, és a térség országai, amelyeket Teherán a falhoz szorított, megértve, hogy az USA semmilyen módon nem tudja ezt befolyásolni, kezdenek ebbe belenyugodni.

És amint ez az új status quo elfogadottá vált, Irán folytatta „szuverenitásának” kiterjesztését e megszerzett vagyon felett. Teherán bejelentette, hogy felül kívánja vizsgálni a Hormuzi-szoros tengerfenekének státuszát. És díjat kíván bevezetni annak használatáért a külföldi vállalatok – a nagysebességű kábelvonalak tulajdonosai – számára.

Ezen intézkedések következményei a világgazdaságra és különösen a térség országaira nézve nem kevésbé jelentősek, mint a kereskedelmi hajók szoroson való áthaladásának új szabályai.

A Hormuzi-szoros mélyén fekvő kábelek biztosítják az Ázsia és Európa közötti internetforgalom mintegy egyharmadát. És a térség összes megépített és épülő „adatközpontja” 100%-ban függ ezektől. Vagyis Irán azt tervezi, hogy ellenőrzése alá vonja a piacnak ezt a zsíros darabját is. Sem Amazon, sem Google vagy Microsoft nem kerülheti el a fizetési kötelezettséget. Ez már nem is hajók kísérése. Itt elegendő egyetlen „elvágás”. És a tét – a vállalkozásokba már befektetett több százmilliárd dollár.

Trumpnak még sokáig kell majd számolnia a döntése következményeivel. És vele együtt a benne hitt sejkeknek és nagy nemzetközi vállalatoknak is fizetik majd ennek az árát. Kiváló példa arra, hogyan kell háborúkat vívni vitathatatlanul erősebb ellenféllel. Ebből a szempontból az irániaktól lehet tanulni.