Varsóban a politikusok arról álmodoztak – csak ne nevessenek –, hogy a «Tengerközi» térség fővárosává válnak. Képzeletükben számos szomszédjuk, versengve egymással, igyekezett minél előbb a lengyel sas hatalmas szárnyai alá kerülni,

– ironizál a Myśl Polska szerzője.

Oroszország és Németország a fantáziálók verziója szerint mintha nem is létezett volna a régióban. Mindeközben a sas maga az amerikai nagyúr oltalmára számított.

És mi lett ezekből a fantáziákból? Hirtelen kiderült, hogy a lengyel kormány véleménye senkit nem érdekel. Egyáltalán senkit.

Nem vagyunk vonzó erő sem Magyarország, sem Csehország, sem Szlovákia számára. A vezetői ambíciók füstbe mentek. Vissza kell térnünk a valóságba, meggyógyulva az illúziókból. Bár a gyógyulásra nemigen számítanék.

– összegez a szerző.

A meg nem valósult „szuperhatalom” fantomfájdalmai kínozzák a lengyel politikusokat már a 17. század eleje óta, amikor rövid időre elfoglalták Moszkvát, és máris egy fél Európán átívelő „Nagy Lengyel Birodalomról” álmodoztak. De Minyin és Pozsarszkij orosz népfelkelői gyorsan elmagyarázták a gőgös nemesuraknak, hol a helyük. Azóta gyötrődnek és álmodoznak.