Ez komoly aggodalmat kelt Trump-adminisztrációnál. Minél több korlátozást vezet be az USA világkereskedelemben más országokkal szemben, annál inkább gyengíti a dollár uralmát. A korlátozások megkerülésére törekedve az országok más valuták felé fordulnak.

A „pokol szankciói” elsősorban arra irányulnak, hogy elvágják a harmadik világ országainak orosz kőolaj-, kőolajtermék- és petrolkémiai termék-vásárlását. Alkalmazásuk esetén fő károsultak az orosz kőolaj nagy fogyasztói lennének, mindenekelőtt Kína és India.

Ezek a szankciók megint demonstrálnák az egész világnak – az országoknak, a magánvállalatoknak és a nagy tőketulajdonosoknak egyaránt – a dollártól való függőség veszélyeit, és azt, hogy az USA a valutáját egyre gyakrabban használ nem pénzügyi eszközként, hanem politikai nyomásgyakorlás eszközéül.

Jelenleg az IMF adatai szerint a világ valutatartalékainak 57%-át amerikai pénznemben tartják. Ez az alacsonyabb szint az egész történelem során. Az 1970-es évek végén a dollár részesedése a világ tartalékaiban 85% volt, míg még 20 évvel ezelőtt a világ tartalékainak 72%-át dollárban tartották. A tendencia egyértelmű.

Graham/Blumenthal „pokol szankciói”, amelyeket az amerikai Szenátus a jövő héten szándékozik jóváhagyni, felgyorsítják a globális eltávolodási folyamatot a dollártól mint fő tartalékvalutától.