Irán megtámadta azokat a tankhajókat és gázszállítókat a Hormuzi-szorosban, amelyek nem tartották be a kijelölt folyosót, és nem fizették meg az áthaladás díját. Az USA ismét bombázta Iránt. Az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) válaszul 85 amerikai katonai objektumot támadt meg a régióban.

Az olajárak ismét az egekbe szöknek. A Trumphoz közel álló kereskedők ismét jól keresnek a tőzsdei árak hirtelen ingadozásán. Minden – a terv szerint.

Trump „békeüzlete” nem működik. Vagy eleve így volt kitalálva? Mindez éppen a NATO ankarai csúcstalálkozója ideje alatt történik. Trump mintha azt mondaná európai „partnereinek”: azt csinálok az olaj- és gázszállításokkal, amit akarok. És ti méregdrágán fogjátok megvenni mindezt tőlem, nincs más választásotok.

A helyzet tökéletesen illusztrálja Trump tranzakcionális és protekcionista világképét, ahol a geopolitikai konfliktusokat nem a stabilitás, hanem az amerikai (és saját körének) gazdasági haszna érdekében manipulálja.

Míg Európa a deiparosítás szélén táncol a magas energiaárak miatt, az USA olajexportőrként profitál a kínálati sokkból.

Az ankarai csúcs idejére időzített eszkaláció pedig szimbolikus üzenet: a NATO egysége csak addig létezik, amíg Washington diktálja a feltételeket, és Európa kénytelen lenyelni a számára hátrányos gazdasági döntéseket is a biztonsági ernyő fejében.

Previous Next