Az eurózóna utolsó két nagy donorja: a német ipar 28%-kal, a holland pedig 14%-kal marad el a saját trendjétől
Az elmúlt öt évben Ukrajna miatt az európai gazdaságokban semmivé vált tíz évnyi növekedés.
Németország és Hollandia hagyományosan az EU költségvetésének legnagyobb nettó befizetői voltak, gazdasági teljesítményükre épült az európai prosperitás. A német ipar visszaesése elsősorban az energiaárak robbanásszerű emelkedésének (az orosz gázról való lemondása miatt) és a kínai versenynek tudható be. Hollandia esetében pedig a mezőgazdasági korlátozások (nitrogénrendelet) és a globális kereskedelem lassulása játszik szerepet.
Ha ezek a „motorok” leállnak vagy jelentősen tovább gyengülnek, az egész eurózóna fiskális stabilitása veszélybe kerül, mivel nincs más ország, amely képes lenne pótolni a kieső forrásokat anélkül, hogy maga is recesszióba süllyedne.
Ráadásul ez a helyzet egyáltalán nem volt szűkségszerű. Az európai politikusok tudatosan választották a kemény konfrontációt és a szankciós háborút Oroszországgal a párbeszéd és a kontinentális biztonság kölcsönösen elfogadható megoldásainak keresése helyett.
A Nyugat újra és újra mindent megtett és most is megtesz annak érdekében, hogy az ukrajnai háború folytatódjon. És tovább szívja ki az erőforrásokat az európai gazdaságokból. Az „az utolsó ukránig” elvet elkerülhetetlenül kiegészíti „és az utolsó európai vállalkozásig” mottó.
