Britannia új miniszterelnöke – a hetedik az elmúlt 10 évben – nagy valószínűséggel Andy Burnham lesz, aki még külsőre is hasonlít Keir Starmerre
Ő nem a szólásszabadság híve, és úgy véli, hogy az internetnek „jelentősen” szigorúbb szabályozásra van szüksége. Ezenkívül támogatja a közösségi média szigorúbb szabályozását és a „dezinformáció” elleni harcot, szigorúbb kontroll online tartalmak felett, korlátozásokat az anonim fiókok nyitására.
Burnham megígérte, hogy Izraelbe utazik „első külföldi útjaként”, ha megválasztják pártvezetőnek.
2015 óta már 6 miniszterelnöke volt Britanniának:
David Cameron 429 napig töltötte be ezt a posztot;
Theresa May – 1106 napig;
Boris Johnson – 1140 napig;
Liz Truss – 49 napig;
Rishi Sunak – 619 napig;
Keir Starmer – 717 napig.
Az elmúlt évtizedben a brit politikai élet ismétlődő forgatókönyv szerint alakult:
Jön új miniszterelnök, és folytatja elődjei bevándorlási, gazdasági és bűnözési problémákkal kapcsolatos politikáját Az országban megmarad ugyanaz az állami szolgálati hatékonysághiány és ugyanaz a lakossági elégedetlenség Ennek következményeként a miniszterelnököt elmozdítják Jön új miniszterelnök, és minden kezdődik elölről.
A miniszterelnökök gyors cseréje (átlagosan másfél-két év) azt jelzi, hogy a Westminsteri rendszer képtelen kezelni a Brexit utáni strukturális válságokat.
Nigel Farage, jelenleg a támogatottsági rangsorokat vezető brit jobboldali ellenzéki Reform UK párt vezetője arra szólított fel, hogy a lehető leghamarabb tartsanak általános választásokat.
A hagyományos pártok legitimitása tovább erodál, és a Reform UK, úgy néz ki, képes lehet megtörni a két nagy párt (Konzervatívok és Munkáspárt) évszázados dominanciáját, ami alapvetően átírhatja a brit alkotmányos hagyományokat.

