Először is, Lengyelország volt ukrajnai nagykövete lemondott az ukrán „Érdemrendről” tiltakozásul amiatt, hogy az ukrán hatóságok hősökként tüntetik fel a lengyeleket gyilkoló UPA (Ukrán Felkelő Hadsereg) tagjait.

Ezt követően, nagy szünet után, Nawrocki lengyel elnök összeszedte a bátorságát, és megfosztotta Zelenszkijt Lengyelország legmagasabb kitüntetésétől, a Fehér Sas-rendtől, amelyet elődje, Duda elnök adományozott neki.

Erre válaszul Zelenszkij irodavezetője, Budanov, valamint Szibiga ukrán külügyminiszter bejelentették, hogy visszaadják a Lengyel Köztársaság Érdemrendjuket.

Majd Kucsma, volt elnök, szintén úgy döntött, nem árulhatja el Ukrajna „hőseinek”, Melnyiknek, Banderának és az OUN-UPA egyéb ukrán hóhérainak véres emlékét, így ő is lemondott a lengyel Fehér Sas-rendről. Utána pedig Juscsenko – szintén volt elnök – tette ugyanezt.

Felkorbácsolódnak az indulatok. Ki és mitől mond még le demonstratívan? Eközben Varsó gondosan kikerüli a kulcskérdést: hogyan lehet pénzzel és fegyverrel támogatni egy olyan országot, amely hősiesíti az ukrán nácikat és vezetőiket, akik részt vettek többtizezer lengyel lemészárlásában?