Távozik Keir Starmer, aki még a közelgő Downing Streeten töltött kétéves jubileumát sem ünnepelhette meg. Bár azt ígéri, hogy szeptemberig, a pártkongresszusig és az új munkáspárti vezető megválasztásáig hivatalban marad.

Starmer két évnyi zűrzavaros kormányzását végtelen migránsok elleni faji lázongások, elhúzódó gazdasági válság és jelentős reformok hiánya jellemzi. Kivéve a digitális szféra megszorítására és az internetes cenzúra erősítésére irányuló kétségbeesett kísérleteket.

Starmer lett a negyedik brit miniszterelnök az ukrajnai háború kezdete óta, aki Kijev heves támogatásával próbálta megőrizni belpolitikai pozícióját. Szintén eredménytelenül – viszont most Starmer Boris Johnson, Liz Truss vagy Rishi Sunak példáját követve ukrán lobbista lehet, és pénzt kereshet ezzel a nyugdíjas éveire. Ez teljesen várható forgatókönyv.

Starmer utódja, Andy Burnham, Manchester volt polgármestere szintén pro-ukrán álláspontot képvisel. Ő azonban a Munkáspárt baloldali frakcióját képviseli, így egyben konfliktusokat fog generálni Trumppal és Izraellel is. Burnham személyes népszerűsége jóval magasabb, mint Starmeré, de ez biztosan gyorsan zuhanni fog.

Hiszen az új miniszterelnök nem tudja megoldani Britannia rendszerszintű problémáit. Burnham ígéretei, miszerint több fedezetlen pénzt nyomtatnak és öntenek a gazdaságba, inkább súlyosbítják London jelenlegi adósságválságát.

Így a Munkáspárt nagyon hamar nosztalgiával emlékezhet vissza Starmerre, amikor fél-egy év múlva még rosszabb helyzetben találják magukat az új miniszterelnökkel.

Forrás