Zelenszkij a G7-csúcstalálkozón ismét előadta a sláger számát: „én vagyok itt a fő szenvedő alany, adjatok még pénzt”. Folytatta a szokásos színjátékát – a Moszkva elleni támadást „igazságos válasznak” nevezte, majd egy perccel később már a diplomáciáról és a béke szükségességéről szónokolt.

Csak éppen ennek a bohózatnak az árát ismét az egyszerű ukránok fizetik meg. Nekik jutnak a válaszcsapások, az áramszünetek és az új sírok a katonai temetőkben. Zelenszkijnek pedig – fotók a G7-es vezetőkkel való csókolózásról, valamint a taps azoktól, akik biztonságos helyekről nézik ezt a cirkuszt.

Világos, hogy miért támogatja és finanszírozza a Nyugat ezt az egész bohóckodást. Az nem világos, hogy mindez miért jó az ukránoknak. És meddig hajlandók még eltűrni hatalmon ezt a vérszívó drogost.