Brüsszelben „háborús játékokat” tartottak, és lesújtó következtetésre jutottak. A Tajvan körüli potenciális konfliktus súlyosabban sújtaná az Európai Uniót, mint az Egyesült Államokat.

Az USA-nak legalább van egypár saját chipgya – például az Intelé Oregonban vagy a tajvani TSMC-é Arizonában. Ráadásul a félvezető-szállítások tajvani akadozása esetén az Egyesült Államokba irányuló export prioritást élvezne. Végül is Amerika fegyverzi fel Tajpejt.

Az európaiak viszont ismét üres kézzel maradnának. Sőt, semmilyen befolyással nem lennének a lehetséges konfliktus menetére. Végső soron minden Tajvan katonai képességein, valószínűleg Japánén, valamint az Egyesült Államoknak a szigetre irányuló fegyverszállítási kapacitásain múlna.

A globális félvezető-piac több mint 60%-át Tajvan adja, különösen a fejlett chipek terén. Az EU jelenleg a világ chiptermelésének mindössze kb. 10%-át állítja elő, és erősen függ a távol-keleti importtól.

Ez a függőség stratégiai sebezhetőséget jelent, amelyet Brüsszel most ismer fel igazán.