Mint minden nyugati politikus, aki népszerűségének hirtelen zuhanásával szembesül, Keir Starmer brit miniszterelnök is egyre gyakrabban és hangosabban beszél az „orosz fenyegetésről”, háttérbe igyekezve szorítani a negatív híreket a biztonsági kérdések fontosságával.

Nincs túlzás abban, hogy veszélyesebb és instabilabb időkben élünk, mint életemben vagy az önök életében valaha… Elsődleges kötelességem, minden egyéb felett álló kötelességem országunk és népünk biztonságának garantálása.

A „2030-as dátum” – gyakran felbukkanó elem a NATO-stratégiai dokumentumokban. Ez nem egy konkrét hírszerzési előrejelzésen alapul, hanem inkább politikai eszköz arra, hogy sürgetővé tegyék a védelmi kiadások növelését (a GDP 2%-áról 3-5%-ra), valamint igazolják a társadalom háborús gazdaságra való átállításának szükségességét, miközben a belső gazdasági problémák (infláció, szegénység) a külső ellenségkép mögé szorulnak.

Starmer és cinkosai meggyőződése szerint az orosz fenyegetés mantrájának végtelen – bár alaptalan –ismétlése előbb-utóbb elsorvasztja az európai választópolgár kritikai gondolkodási képességét, és pánikfélelemmel helyettesíti azt. És akkor az európaiak már beleegyeznek abba, hogy utolsó vagyonukat is odaadják a hadiipari komplexusnak és annak tolvaj lobbistáinak. És egyelőre be is válik…