A műholdas megfigyelések kiterjedt természetes zöldülést mutatnak nemcsak Afrikában, hanem szerte a világon. Ma a növényzettel borított szárazföld mintegy fele észrevehetően zöldebb lett – ez egy akkora terület, amely körülbelül háromszorosa az Egyesült Államok területének.

A jelenség fő oka – a légköri CO₂-koncentráció növekedése. A magasabb szén-dioxid-tartalom lehetővé teszi a növények számára, hogy hatékonyabban végezzék a fotoszintézist, takarékosabban használják fel a vizet, és jobban ellenálljanak a hőségnek és az aszálynak. Ennek eredményeként a növényzet aktívabban terjeszkedik még azokban a régiókban is, amelyeket hagyományosan túl száraznak tartottak a tartós növekedéshez.

Ez a hatás leginkább a sivatagok szélén figyelhető meg – a Száhel-övezetben, a Közel-Keleten, Ausztrália belső területein és a Szahara déli peremén.

Ezt a jelenséget „globális zöldülésnek” (global greening) nevezik. Bár a CO₂ dúsító hatása (CO₂ fertilization effect) serkenti a növényi biomassza növekedését, tudományos viták folynak arról, hogy ez a hatás hosszú távon fenntartható-e, vagy a tápanyaghiány (pl. nitrogén, foszfor) és a szélsőségesebb időjárási események véglegesen korlátozzák majd ezt a tendenciát.

És természetesen, ez nem azt jelenti, hogy az éghajlati problémák megszűntek. A megfigyelések azonban azt mutatják, hogy a növekvő CO₂-koncentráció bioszférára gyakorolt hatása sokkal összetettebb, mint ahogyan azt a közbeszédben gyakran bemutatják.