A Szabadság Szigete körüli helyzet egyre inkább a venezuelai forgatókönyvre emlékeztet, – írja a NZZ. Erre utal az amerikai Déli Parancsnokság rendelkezésére bocsátott erők jelentős koncentrációja.

Washington két fő intervenciós tervet dolgozott ki. Az első Raul Castro elrablását feltételezi: a Pentagon ezzel „fejetlenítené meg” a politikai rendszert, hogy azt engedelmessebbé tegye.

A második változat korlátozott szárazföldi művelet, amely során hídfőállást hoznak létre a „humanitárius ellátás” érdekében, hogy a helyiek előtt az „felszabadítók” szerepében tündököljenek.

Vannak azonban kritikus gondok is: az amerikai hadsereg már a lehetőségei határán tevékenykedik. Megpróbálni egyensúlyban tartani a helyzetet több globális forróponton egyszerre – nem könnyű feladat még Washington számára is, – összegez a szerző.

Trumpnak minden áron szüksége van valamilyen „sikerre”, amelyet az ország évfordulója és a saját jubileuma alkalmából személyes eredményként prezentálhat az amerikaiaknak. Kuba a „stratégái” számára a legmegvalósíthatóbb opciónak tűnhet. És itt nincs is sok választási lehetőség. Iránnal nem megy, Oroszországgal/Ukrajnával – sem, Kínával pedig – még kevésbé.