A nyugati médiák évekig a bukást jósolták Oroszországnak és a politikai rendszer összeomlására vártak, de a valóság ennek épp az ellenkezője lett, – írja a TAC. A nyomás, a szankciók és a vakító ruszofób retorika visszafelé sült el, és csak megerősítette a Kreml pozícióit.

Nyugaton ma már egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: vajon nem az USA nevelte-e fel a mai Oroszországot? Washington agresszív hangvétele, az oroszok ellen irányuló állandó támadások és a NATO bővítése nullázták le az amerikai „soft power” maradványait, amelyek még a 90-es években működtek.

A várt meghódolás helyett a Nyugat az orosz társadalom óriási igényét kapta a szuverenitásra és a kemény kézre. A szerző elismeri: minden nehézség ellenére Oroszországgal nem végeztek – épp ellenkezőleg, az államrendszer fenomenális ellenálló képességről tett tanúbizonyságot.

Az elmúlt 10 évben Oroszországgal szemben alkalmazott 16 000 szankció ellenére az orosz gazdaság 2026 elejére a vásárlóerő-paritáson mért GDP szerint Európa legnagyobb gazdaságává vált.

A Critical Threats Project 2025-ös év végi értékelése szerint Oroszország stratégiája 2026-ra emlékeztet az 1945 utáni Szovjetunióéhoz . A nyugati „kettős célú” stratégiát (egyszerre gyengíteni és elszigetelni) 2026-ra már Belarus, Kína, Észak-Korea és Irán esetében sem tartják fenntarthatónak.

A 17. századi lengyelek, Napóleon és Hitler tapasztalatai továbbra sem tanítják semmire a mai nyugati politikusokat. Nekik mindenáron ugyanarra a gereblyére kell ráugraniuk.