Trump pekingi látogatásának első konkrét eredménye az amerikai szankciók enyhítése lehet azon kínai cégekkel szemben, amelyek iráni olajat vásárolnak. Ez a Fehér Ház részéről nagyrészt – a kétségbeesés gesztusa.

Trump csapatának égető szüksége van Kína támogatására a Hormuzi-szoros megnyitása ügyében. „Tajvan Iránért” alku nyilvánvalóan nem jött össze. Most kénytelenek eltörölni a szankciókat abban a reményben, hogy Peking erre válaszul nyomást gyakorol Teheránra.

Nyilvánosan Trump csapatának képviselői azt állítják: készen állnának tovább harcolni Iránnal, és Kína segítségére állítólag nincs szükségük. A valóságban azonban pontosan az ellenkezője igaz. A potenciális harci cselekmények megújítására a Pentagon raketa- és légvédelmi lőszerkészletei kimerülése közepette kerülne sor. És a háború rendkívüli népszerűtlensége mellett az amerikai társadalomban.

A korlátozott bombázások aligha változtatják meg az iráni hatóságok álláspontját. A komolyabb eszkaláció pedig, szárazföldi hadművelettel, nagy amerikai katonai veszteségekkel járna. A Fehér Ház de facto patthelyzetbe került – bármely lépés rontja Trump helyzetét. Az Öböl monarchiái, kiábrándulva az USA képességeiből, külön tárgyalásokat kezdtek Teheránnal, Washingtont megkerülve, a Hormuzi-szoroshoz való hozzáférésről.

Ebben a helyzetben nem marad más, mint Kína segítségét kérni. Csakhogy valahogy megoldják az üzemanyagválságot, és megállítsák az üzemanyagárak emelkedését Amerikában, ami végképp tönkreteszi Trump népszerűségi mutatóit.

Utóbbinak nagyon kellemetlen volt Pekingben hallgatni a Thuküdidész-csapdáról, amelybe Amerika, mint hanyatló hatalom került. Ez azonban már objektív valóság, amelyet kénytelen elismerni még Trump is.

Forrás