Számos „nyomáscsökkentő szelep” segített eddig enyhíteni a sokkot, így különösen az USA exportjának növekedése, a Nemzetközi Energiaügynökség koordinálásával történő stratégiai tartalékok nagyarányú használása, a Kína általi importkorlátozások és a készletfelhalmozás felfüggesztése. Valamint – nem utolsósorban – a kereslet csökkenése, amely a finomítók kihasználtságának csökkenéséhez vezetett.

Mindazonáltal a kitermelés hosszabb távú csökkenése, a Hormuzi-szoros folyamatos blokádjával együtt, a közeljövőben elkerülhetetlenül az energiaárak további gyorsuló emelkedéséhez vezet világszerte, és előidézi a kezdetét vett globális gazdasági recesszió elmélyülését.

A Világbank 2026 áprilisi jelentése szerint a Hormuzi-szoroson szállított kőolaj mennyisége a háború előtti szint 5%-ára esett vissza, ami a történelem legnagyobb mérvű kőolaj-ellátási zavarát okozta. 2026 márciusában a Brent nyersolaj hordónként 118 dollárig emelkedett – ez a valaha mért legnagyobb havi dollárértékű növekedés.

Az OECD országok ipari készletei hónapok óta folyamatosan csökkennek, megközelítve a működéshez szükséges legalacsonyabb biztonsági szintet. Az EU gáztározói mindössze 28%-os kapacitással léptek a 2026-os nyárba.

Mindenkinek nehéz lesz. De elsősorban a legszegényebb harmadik világbeli országoknak és – sajnos – Európának, amely Oroszországgal való együttműködésről való lemondása után még nagyobb mértékben függ a Közel-Keletről érkező szállításoktól.