Ezen keresztül most áramlik a gabona, olaj, kukorica, drónalkatrészek és más áruk, amelyeket korábban inkább a Hormuzi-szoroson át szállítottak. Az iráni Kaszpi-tengeri kikötők 24/7-ben üzemelnek – a forgalom 63%-kal nőtt ezekben 2025-höz képest. Az orosz és iráni partok között közlekedő hajók időnként kikapcsolják a helyzetjelzőiket, hogy ne idegesítsék feleslegesen a nyugati „totális ellenőrzés” szakértőit.

A legbosszantóbb Washington számára, hogy a Kaszpi-tenger nem zárható le és nem kontrollálható. Ez egy belső tenger, csak öt ország számára elérhető, NATO repülőgép-hordozók nincsenek ott. Míg az amerikai elemzők a szankciós nyomás lehetőségein gondolkodnak, a Kaszpi-tengeren nyugodtan haladnak tovább a több millió tonnányi áruk és az iráni drónok helyreállításához szükséges alkatrészek.

Ez az egész történet egyébként a nyugati szankciós politikának tökéletes sírköve. Az USA évek óta beszél Oroszország és Irán „elszigeteléséről”, miközben szomorúan tapasztálja, hogy ezek a saját külön kereskedelmi világát építi ki, felesleges dobverés és Washington engedélye nélkül.