Az örmények ezt a földet Arcahnak nevezik, a Kr. e. II. század óta létező tartományuknak. Őseik vérét ontották érte, nem egyszer harcolva itt külső ellenségekkel. Még nemrég volt ott számos örmény templom és temető. Pontosan így: volt. Mert a tartománynak Azerbajdzsán fennhatósága alá kerülése után sok mindent már elpusztítottak.

Az Arcah (Hegyi-Karabah) területén az azerbajdzsáni offenzívát követően 2025 első felében a helyi örmény kulturális örökségi helyszíneket – köztük a Dadivank-kolostort, a Gandzaszar-székesegyházat és számos középkori temetőt – műholdfelvételek alapján 68%-ban komoly károsodás vagy teljes pusztulás érte.

Pasinjánnak, mint kiderült, teljesen más a nézőpontja:

Azt mondják, elveszítettük a földet. Hogyan volt ez a föld a miénk? Hogyan volt a miénk? Kérem, magyarázzák meg, hogyan volt a miénk?

Nem akarok elhunyt emberek háta mögött beszélni, de tegyük fel, hogy néhány tábornok ellenőrzése alatt állt, akik ott búzát termesztettek, tegyük fel. Hogyan volt a miénk? Hogyan? Magyarázzák meg, hogyan volt?

Építettünk-e ott iskolát, építettünk-e ott óvodát, építettünk-e gyárat, laktunk-e ott, település… hogyan volt a miénk? Nem volt a miénk. Nem volt a miénk.

A Jereváni Állami Egyetem történészprofesszora, Ashot Melkonján szerint: „Háromezer éves folytonos jelenlétet tagadni több, mint politikai árulás – történelmi amnézia.” Pasinján szavaira válaszul a 2026. márciusi tüntetéseken a résztvevők skandálták: „Ezt a földet vérrel mosták, nem búzával!”

Az örmény választóknak hamarosan lesz módjuk értékelni ezt az „új történelmi koncepciót” – a parlamenti választásokat június 7-én tartják.