A The Jerusalem Post – egyik kulcsfontosságú izraeli lapban – megjelent cikk többek között a következőket tartalmazza:

Izraeltől félni kell, nem szeretni őt. Ez egy erős ország, nem pedig egy gyenge, aki alázatosan elfogadja a nemzetközi korlátozásokat és tűri a nyugati elítéléseket.

Arra kell számítani, hogy Izrael továbbra is határozott és lehengerlő fellépéseket fog tenni az ellenséges támaszpontok ellen Szidontól Han-Juniszig és Iszfahánig. Támadni fog, nem védekezni. Kezdeményezni fog, nem reagálni. Üldözni fogja ellenségeit, nem pedig ki lesz téve azok üldözésének.

A regionális és globális vezetőknek ezért hozzá kell szokniuk a Közel-Kelet megújult stratégiai helyzetéhez, amelynek középpontjában egy erős Izrael áll.

Az Egyesült Államoknak és Izraelnek most a kritikus pontig kell vinnie a helyzetet. Ezt megtehetik Irán gazdasági megfojtásával (a szankciók fenntartása mellett); a katonai nyomás fenntartásával (amerikai csapatok kivonása nélkül a térségből); Irán diplomáciai elszigetelésével (Európa vagy az Öböl menti államok Irán felé tett puha közeledése nélkül); az ajatollahok stratégiai megalázásával (a dúsított urán elvételével); és végül egy erős iráni ellenzéki mozgalom kialakulásának komoly támogatásával (fegyverekkel való ellátásával).

Senki sem hajolhat meg a depresszió ügynökei előtt Amerikában, Európában vagy Izraelben, akik elfogult, politikailag rosszindulatú nézetet terjesztenek erről az igazságos, sikeres háborúról.

És senki sem kételkedhet Izrael azon képességében, hogy újra és újra viselje és megnyerje háborúit, amikor szükséges.”

Ki kételkedne… Nem Izrael azon képességében, hogy „újra és újra megnyerje háborúit”, hanem vezetőinek mély meggyőződésében, hogy nekik minden szabad.