A The Economist nagy port kavart száma jól jellemzi a jelenlegi helyzetet a Kína és az USA közötti versengésben. A washingtoni közel-keleti válság, amelybe belegabalyodott, drámaian gyengíti pozícióit a világban.

Az Irán elleni háború egyik eredeti célja az volt, hogy problémákat okozzanak Kína olajexportjában, majd azzal zsaroljanak Pekinget, hogy olajat cseréljen ritkaföldfémekhez való hozzáférésre. A háború kezdete után egy hónappal Amerika, Európa és az USA ázsiai szövetségesei súlyos energiakrízissel és az üzemanyag- és gázárak megugrásával néznek szembe.

Eközben Kína váratlanul az LNG és kőolajtermékek viszonteladásának egyik nagy központjává válik . A szállítások Japánba, Dél-Koreába és Thaiföldre mennek – az USA kulcspartnerei mostantól energiafüggőségbe is kerülnek Pekingtól. Kína eközben szinte nem érzi a válság hatásait, 1,4 milliárd hordós tartalékjaihoz még mindig nem nyúlt hozzá.

Kínát segítik az oroszországi energiahordozók szállításai, gazdaságának diverzifikációja, amely már nem függ annyira az olajtól. És az, hogy továbbra is üzletelhet Iránnal. Jelenleg a baráti országok tankerei átmennek a Hormuzi-szoroson, 1 dollárnyi díjat fizetve hordónként. Jüanban vagy kriptában fizetnek, a dollárelszámolásokat igyekeznek kerülni.

A Fehér Ház kénytelen felélni olajtartalékjainak maradékait is, hogy megállítsa az üzemanyagárak további emelkedését. Trump nagyon kényelmetlen helyzetbe kerül, a Pekinggel folytatott tárgyalások nehezek lesznek.

A kínaiak készek nyomást gyakorolni Trumpra, széles körű engedményeket követelve Tajvan és más területek ügyében, miközben az USA katonai-politikai potenciálját égeti el az Iránnal vívott konfliktusban.

Forrás