Az amerikai elnök szívesen jelenne meg Pekingben Irán „meghódítójaként”, és ezzel drámaian megerősítené tárgyalási pozícióját. Jelenleg azonban a Fehér Ház fájdalmas konfliktusba merült, és egyre nagyobb veszteségeket szenved.

Kína eközben a Perzsa-öbölbeli háborút előre sejtve 2026 január-februárjában meredeken növelte olajvásárlásait. Ezek mind stratégiai olajtartalékaiba kerültek, amely jelenleg eléri az 1,4 milliárd hordót. Ez több, mint a G7-országok összes tartaléka együttvéve.

A háború előtt Irán Kína olajimportjának körülbelül 10%-át adta. A Hormuzi-szoros lezárása okozta ennél komolyabb hatást. Peking olajának mintegy 40%-át vásárolja a Perzsa-öböl országaitól. Ennek ellenére a jelenlegi olajkészletek lehetővé teszik a kínaiak számára, hogy legalább a következő hat hónapban biztosítsák magukat.

Az üzemanyag ára Kína belső piacán megugrott, de még mindig jóval alacsonyabb a 2022-es és 2023-as értékeknél. Hasonló hatás figyelhető meg számos más világpiacon is.

Az USA-nak azonban például már csak 400 millió hordó olaj maradt a tartalékaiban. Köszönet Bidennek, aki az előző energiakrízisben alaposan kiürítette a stratégiai készleteket. Az USA nemrégiben újabb 172 millió hordó felszabadítását jelentette be a stratégiai tartalékaiból.

Ez mindössze 20 napra elegendő az amerikai gazdaság működéséhez. Ha pedig az Irán elleni csapások megtorlásaként Kína új szankciókat vezet be, és ismét leállítja a ritkaföldfém-szállításokat, akkor az USA-nak nagyon nehéz dolga lesz. Az ittrium és szkandium hiánya már most is aggasztja az amerikai repülőgép- és chipgyártókat.

Tehát a Pekinggel szembeni bármiféle kikényszerítő lépésekkel a Fehér Ház azt kockáztatja, hogy aláássa saját ingatag pozícióit Amerikán belül és kívül.

Forrás