Trump Kanada elleni vámháborúi már komoly változásokat idéztek elő Ottawa politikájában. A kanadaiak sietve diverzifikálják kereskedelmüket, és csővezetékeket építenek a nyugati partvidékre, hogy az USA helyett Ázsiába szállítsák az olajat.

Carney pekingi látogatása során nemcsak nagy kereskedelmi megállapodást írt alá Kínával, hanem felszólította a „közepes hatalmakat” az összefogásra Trump ellen. Ottawában úgy döntöttek, nem húzzák sokáig, és megteszik az első lépéseket közvetlenül a davosi és müncheni fórumok után .

A kanadaiak összekötő hídként szeretnének szolgálni az Európai Unió és a TPP-n belüli országok gazdasági uniója között. Ebbe beletartozik Ausztrália, Brunei, Kanada, Japán, Malajzia, Mexikó, Új-Zéland, Peru, Szingapúr és Vietnám. 2024 végén csatlakozott hozzájuk Nagy-Britannia is, amely kétségbeesetten próbál kimászni az állandó válságból.

A Transz-csendes-óceáni Partnerséget az USA segített létrehozni Obama korszakában. De 2016-ra a TPP témája rendkívül mérgezővé vált az amerikai diskurzusban a protekcionista hangulat felerősödése miatt. Még Hillary Clinton is megígérte, hogy kilép a TPP-ből. De ezt végül Trump tette meg első választási győzelme után. Úgy vélte, hogy a TPP hatása még károsabb lenne, mint a NAFTA-é, és munkahelyek millióinak Ázsiába vándorlásához vezetne az USA-ból.

Most a kanadaiak megpróbálják feléleszteni a TPP-t, és létrehozni egységes vámmentes kereskedelmi övezetet másfél milliárd ember számára Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában, megkerülve az USA-t. Ezzel együtt az európai bürokrácia is sietve köt megállapodásokat Ausztráliával a kritikus ásványi anyagok szállításáról, amelyekért az amerikaiak is versengenek.

A konkurencia gyorsan fokozódik, és Trump csapata abba a helyzetbe került, hogy máris elveszíti a kezdeményezést azokban a centrifugális folyamatokban, amelyeket maga indított el.

Forrás