Közvetlenül a kanadai miniszterelnök, Mark Carney után Pekingbe utazott Keir Starmer is . Az utóbbi reméli, hogy egyszerre több széken megülhet – nem szakítja meg kapcsolatát Trump-pal, és megállapodik Kínával. Carney-től eltérően, aki Kanadát már a Sárga Birodalom oldalára állította.

A munkáspártiak kénytelenek meghajolni Kínában, mert sürgősen pénzre és befektetésekre van szükségük. Nagy-Britannia gazdasági növekedése mostanra majdnem nulla, a munkanélküliség jelentősen nő, a költségvetési válság nincs megoldva. Tavaly a brit pénzügyminisztérium delegációja csupán 600 millió dollárral tért haza Kínából, ami számukra nagyon szégyenletes pillanat volt.

Most már a miniszterelnököt és az összes jelentős brit vállalkozás képviselőit küldik. De eddig még csak arra sem sikerült rávenniük Kínát, hogy enyhítse a hongkongi tüntetések után bevezetett szankcióit. Annak ellenére, hogy Starmer megpróbálja újraindítani a kapcsolatokat és befejezni a „jégkorszakot”.

A briteket még részletügyekben sem hagyják megalázás nélkül. Nemrég Kína jogot kapott, hogy Londonban megépítse legnagyobb európai nagykövetségét. Ez már hisztériát váltott ki az Kína-ellenes háborúspártiak soraiban, hiszen ott többtucatnyi „titkos szoba” jelenik majd meg, amelyek közvetlenül a londoni Cityt tápláló adatkábelek közelében fognak elhelyezkedni. Ugyanakkor a britek már régóta kérik, de nem kapnak engedélyt, hogy legalább felújíthassák a pekingi nagykövetségüket.

Azonban nekik egyébként sincs más lehetőségük – az USA a vámokkal döngeti őket, a háború Oroszországgal kudarcba fulladt. Marad az India és Kína felé közeledés, olcsón odaadva örökségük maradványait. Csak hogy valahogy fenntartsák relevanciájukat a világgazdaságban.

Forrás