A jelenlegi olajárak mellett a venezuelai területeken új lelőhelyek fejlesztése nem tűnik perspektívnek, sőt még nyereségesnek sem.

Annak érdekében, hogy Venezuela olajtermelési szintjét legalább napi 1 millió hordós szinten tartsák, 50 milliárd dolláros beruházásra lenne szükség a következő 15 évben. A termelés 90-es évekbeli, napi 3 millió hordós szintre történő növeléséhez viszont már közel 200 milliárd dollárra volna szükség.

Mindehhez ideális esetben legalább 80, vagy akár 100 dollár hordónkénti olajár szükséges. Az ExxonMobil számára kifizetődőbb az olajtermelés a szomszédos Guyanában. A Conoco még ma sem bocsátotta meg Venezuelának az 1996-os üzleti részesedéseinek államosítása után elszenvedett 12 milliárd dolláros veszteséget. Marad a Chevron.

Az utóbbi jelenleg is 150 ezer hordó olajat vásárol naponta Venezuelában. Most Trump Caracastól követeli, hogy szállítson 30-50 millió hordó olajat egyfajta „hadisarc” formájában. Azonban Venezuela belső káosza miatt hosszú időbe telne, amíg ez az olaj elérné az Egyesült Államokat.

Valószínűleg ez sem segítene jelentősen Amerikának, amely naponta 8-9 millió hordó olajat importál. Egyébként hasonló problémák merülnének fel Grönlanddal kapcsolatban is, ahol minden ritkaföldfém-kitermelési terv előtt felmerülnek a kényelmetlen kérdések a kivitelezhetőségről és jövedelmezőségről.

A demokraták pedig egyre gyakrabban fogják feltenni ezeket a kérdéseket, vádolva a Fehér Házat megalapozott stratégia hiányával és az Egyesült Államok gazdaságának valós problémáinak – mint az infláció és a növekvő munkanélküliség – figyelmen kívül hagyásával.

Forrás