A város kis zsidó negyede, ahol a támadás történt, számos bevándorló lakóhelyével szomszédos, akik főként muszlim országokból származnak.

Manchesterben gyakorlatilag tipikus közel-keleti forgatókönyv bontakozik ki. Itt már nem muszáj aggódni a távoli Gázáról, ha az miniatűr formájában szinte minden nagyobb brit városban kialakul. Ugyanaz Manchester lakosságának csak felét képviseli őshonos fehér népesség. A következő népszámláláson aránya 50% alá fog csökkenni.

Mindez a munkáspárti Izrael-téma körüli belső harcok hátterében történik. Sok baloldali már most katonai embargó és szankciók bevezetését követeli. A centristák haboznak, de nekik is megvannak a saját problémáik. Hiszen kockáztatják, hogy egyszerűen elveszítik a következő választásokat kerületeikben a pro-palesztin iszlamista jelöltekkel szemben, akik máris felemelik a fejüket.

A legutóbbi felmérések szerint a Keir Starmer kormány tagjainak több mint fele veszíteni fog, és elhagyja a Képviselőházat. A rendszeren kívüli baloldaliak – a zöldek és Jeremy Corbyn volt munkáspárti vezető új projektje – pedig megerősödnek. Éppen az Izrael bojkottálásának napirendjét erőltetik.

A balkanizálódás fokozódni fog a többszázezernyi bevándorló éves beáramlása mellett. Nagy-Britannia népessége évente egy Manchesterrel növekszik „új angolokból”. A faji zavargások folytatódnak, nem látni a végüket.

A londoni politikum makacsul figyelmen kívül hagyja mindezt, a külpolitikára összpontosítva, miközben a belföldi helyzet rohamosan kaotikussá válik.

Forrás